A kánai menyegző

Lakodalom készül Kána városában,
Sütnek, főznek, forgolódnak mind a házban.
Hivatalos Jézus is a lakomára,
Elkíséri tizenkét hű tanítványa.

Sok a vendég, s lám a bornak hamar vége!
Vizet hozat Jézus hat nagy kőedénybe.
Csuda folytán a víz rögtön borrá válik,
Sokkal több is, sokkal jobb is, mint a másik.

Hatalmáról így tett Jézus bizonyságot,
Hittek benne, látva ezt, a tanítványok.
Higgyed te is: nincs az Úrnál lehetetlen,
Bizalommal fordulj hozzá szükségedben!

Siklós József

nisus formativus

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A korsó fontos jelkép a schönstatti kápolnákban. A kánai menyegzõ csodáját jelképezi, amikor a Szûzanya látja, hogy „Nincs több boruk”, és azt mondja a szolgáknak: „Tegyetek, meg mindent, amit mond.” (Jn 2,3-5) Jézus pedig - Anyja kérésére - a vizet borrá változtatja. A víz a mi áldozatainkat jelképezi, a bor viszont - a lelki átalakulás kegyelmi ajándékát. Azt sugallja, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen, mert van mindíg AKI közbenjár Nála a mi érdekünkben. A korsóba helyezzük felajánlásainkat, a Szûzanyának ajándékozott hozzájárulásunkat a kegyelmi tõkéhez. Ide helyezhetjük - apró cetlire írt kéréseinket-gondolatainkat, hogy Mária mindezeket mások javára fordíthassa.

Mit is írhat esendő emberfia ilyenkor az előre odakészített kis cédulára? Mi is lehet a legméltóbb hozzájárulás egy remélt kegyelmi csodához?

fides

hűség, őszinteség, becsületesség, lelkiismeretesség

Hangzatos, de jól megkoptatott szép szavak... Többszörösen, több tekintetben... Különösen akkor van ez így, ha nem magát ezt az ötbetűs egységbe foglalt gondolatot, hanem csak egyes összetevőit "analizáljuk", összetartozó egységüket megbontva, kiemelvén bármelyiket. Avagy a szó hallatán más, köznapi aktualitására asszociálunk... A jövő reményét éppen az adja számunkra, életutunkon  bárkivel is összesodort-sodor sorsunk - ha nem is teljességgel - de gyarlóságaink ellenére  mindíg is megvolt bennünk valami töredék ebből az összetett erényből: fides...  Ezt őrizve, fejlesztve, tudatosítva kell tenni tovább is a napi munkánkat nagy türelemmel és akkor a víz előbb utóbb borrá változhat... A csoda, az nem tőlünk függ... Az ajándék! Miként egész életünk is...

A bibliai történet és a 'kissé stilizált' váza-korsó számomra további bensőséges gondolat forrása, és ez  talán a mintegy kétezer éves csoda további személyes üzenete: a  vízhordók, a Közbenjáró és a Csodatevő  mind másokért tették a dolgukat. Ahol erre szükség volt, gondoskodtak  az arra rászorulókról, segítették őket.  Kegyelem az is, ha ezt átérezvén, megértem, hogy életem útján én miként tölthettem-tölthetek 'tiszta'  vizet utitársaim korsóiba... (Olykor ösztönösen, a dolgok lényegét csak visszatekintvén meglátva.)

Az élet végtelen sorozatban kinálja fel a lehetőségeket a gondoskodásra.

Ne szalasszunk el egyet sem.

(Stuart és Linda Macfarlane)

Szerző: condiscipulus  2010.05.05. 15:40 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr111976652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

praeteritus 2010.05.05. 22:49:28

“Nem a szavaink vagy a gondolataink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink… vagy azok hiánya.”
Jane Austen

condiscipulus 2010.05.06. 09:13:00

Meglepő, hogy emlékeink milyen nagy számban kapcsolódnak egykor jelentéktelennek hitt dolgokhoz. (Barbara Kingsolver)

Amitől megvonod a szeretetedet az rabságba ejt téged, legyen az a múltban vagy a jelenben. (Adyashanti)

A nem-cselekvés néha hatékonyabb, mint bármilyen tett... :)

Senki sem tud 'visszamenni', és teremteni egy új kezdetet. Viszont bárki újrakezdheti ma, és létrehozhat egy új véget. (Maria Robinson)
süti beállítások módosítása