PILINSZKY JÁNOS:

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk

            partra vont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

            száraz űrt harap,

suttogón hiába hív az

            elveszett elem,

nem véletlen vont a partra,

            fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk,

            szívünk megremeg:

vergődésünk testvérünket,

            anyánk fojtja meg!

Egymást túlkiáltó szónkra

            visszhang sem felel,

öldökölnünk és csatáznunk

            nincs miért, de kell!

Nem véletlen vont a partra,

            nem is büntetés,

nem válthat meg szenvedésünk,

            semmi szenvedés!

Roppant hálóban hányódunk

            s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

            halász asztalán.

(1942. július)