Életünk igazi emlékei azok, amelyek, ha emlékezetünk akaratunktól független szeszélye a felszínre veti őket, bármikor képesek ugyanolyan fájdalmat okozni, mint amikor megéltük őket...
2011.06.05. 00:50
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr822958026
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
condiscipulus 2011.06.05. 06:56:07
"Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa.
Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja.
Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik.
Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.
A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Rendkívül figyelmesen és óvatosan kell bánni vele.
Okozhatsz olyan sérelmet, hogy a másik bezárul, védekezésbe vonul. Ha túl sokat harcolsz, párod menekülni kezd; egyre hidegebb és hidegebb lesz, egyre jobban bezárul, hogy ne sebezhesse meg többé a támadásod. És akkor még hevesebben fogod támadni, mert le akarod győzni a hidegségét. Ez egy ördögi kör.
Így távolodnak el egymástól fokról fokra a szerelmesek. Így sodródnak el egymástól, és úgy gondolják, a másik a felelős, ő árulta el a szerelmüket.
Valójában azonban, én úgy látom, soha egy szerelmes sem árult el senkit.
Egyszerűen a tudatlanság öli meg a szerelmet. Mindketten együtt akartak lenni,
de valahogyan mindketten tudatlanok voltak.
A tudatlanságuk csapdába csalta őket, és megsokszorozódott."
/OSHO/
Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja.
Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik.
Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.
A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Rendkívül figyelmesen és óvatosan kell bánni vele.
Okozhatsz olyan sérelmet, hogy a másik bezárul, védekezésbe vonul. Ha túl sokat harcolsz, párod menekülni kezd; egyre hidegebb és hidegebb lesz, egyre jobban bezárul, hogy ne sebezhesse meg többé a támadásod. És akkor még hevesebben fogod támadni, mert le akarod győzni a hidegségét. Ez egy ördögi kör.
Így távolodnak el egymástól fokról fokra a szerelmesek. Így sodródnak el egymástól, és úgy gondolják, a másik a felelős, ő árulta el a szerelmüket.
Valójában azonban, én úgy látom, soha egy szerelmes sem árult el senkit.
Egyszerűen a tudatlanság öli meg a szerelmet. Mindketten együtt akartak lenni,
de valahogyan mindketten tudatlanok voltak.
A tudatlanságuk csapdába csalta őket, és megsokszorozódott."
/OSHO/
praeteritus 2011.06.06. 23:41:24
A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.... A dal szép.
"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."
Paulo Coelho
"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."
Paulo Coelho