A katedrálisok kultusza
A gótikus katedrálisok a maguk korában, s azon túlmenően még jó ideig, a legösszetettebb létesítmények voltak, s a falaik közt zajló keresztény kultusz vonatkozásgazdagsága csak növelte komplexitásukat, egészen a kimeríthetetlenségig. Összetettségük csak a kibernetikus katedrálisokéhoz fogható, azzal a különbséggel, hogy utóbbiak architektúrájának komplexitása egy ideje már felülmúlja az előbbiekét. A hálózat és hordozóinak létesítményrendszere átszövi és orbitális pályákon körülveszi a Földet, belső architektúrájának, programjainak bonyolultsága pedig messze meghaladja a középkori épületterveket.
Egy tipikus gótikus katedrális felépítése, Amiens
Kultuszuk összevetése már korántsem ilyen egyszerű. A kibernetikus katedrálisok "fő-" és "oldalhajói" sokféle kultúra és magánkultusz gyakorlásának adnak helyet. A "főhajó" elején elhelyezkedő apszis, a tulajdonképpeni "szentély" és a benne folyó kultusz azonban könnyen azonosítható. Annál is inkább, mivel ténylegesen hajókban ölt testet: ez idő szerint az amerikai haditengerészet Ohio-típusú tengeralattjárói (és a velük összeköttetésben álló műhold- és számítógéprendszerek) alkotják a kibernetikus katedrálisok legbensőbb szentélyét. Ezek a katedrális méretű (170 m hosszú) építmények képezik (a bennük rejlő atomrakéták megatonnáinak és computer rendszereik megabájtjainak köszönhetően) a Magasságos Technológia, a High Tech csúcsát. ...
A szappanbuborék szépsége
A gótikus katedrálisok a fejlődés során egyre nagyobbá és egyre bonyolultabbá váltak, a túlméretezettség miatt befejezetlenek maradtak, esetleg összeroppantak; vagy építtetőik nem bírták a költségek terhét, vagy a kő nem bírta el a szerkezet súlyát. A kibernetikus katedrálisokat is fenyegeti ez a veszély a hálózat és egyes elemeinek növekvő szövevénye és fokozódó bonyolultsága folytán. Minél összetettebbé válik egy rendszer, annál sérülékenyebb lesz, annál inkább kiszolgáltatottja önnön működési zavarainak és külső környezetének. (Arról nem is szólva, hogy a "szentélyeiben" folyó halálkultusz hová vezet.)
A középkori és a kibernetikus katedrálisok fejlődéstörténete e ponton eltérő irányba mutat: a kőből épített katedrálisok, koruk szellemének analóg hordozóiként, még félresikerülten, romjaikban is megmutatnak valamit eredendő spiritualitásukból és nagyságukból. Ez feltehetően nem független a bennük folyó kultusztól, melynek középpontjában az Élet Kútfője áll. A kibernetikus katedrálisok digitalizált jeltömegeit ez a lehetőség nem fenyegeti. A szintetikus szappanbuborékok szétpattanása és hordozóik szétmállása után alighanem csak csillámló lemezdarabkák milliárdjai maradnak hátra. Ezeket az esetlegesen fennmaradó utódkultúrák legfeljebb csak szépségük miatt, ékszerként lesznek majd képesek értékelni.
