- Alázat
Az alázatról sokan, sok félét mondanak, tartanak. Nekem sem volt jó sokáig semmilyen hiteles képem róla, hiszen nem tapasztaltam meg!
- Servilismus - (szolgai alázatosság) - Az az ideológia, amely szerint az alázat önmagunk alárendelése másoknak, mások értékeinek, teljességgel tévedésen alapul. Valószínűleg a magyar elnevezéséből fakadhat ez a félreértés, hiszen az "alá"-ról rögtön azt gondoljuk, hogy valaminek alá kellene menni általa. (Lehetne jobb szavunk is erre az élményre, mint ahogy a többi lelki tartalmú elnevezés igencsak pontos és sokszor kellően képletes!)
- Humilitas - (alázatosság, megalázkodás) - A másik igencsak elfogadott nézet szerint az alázat valamiféle szerénységhez, visszahúzódáshoz hasonló viselkedés, ahol az ember azért alázatos, hogy ne éreztesse másokkal a maga nagyságát, ne kerekedjen mások fölé.
Néha, arra használják ezt a szót, hogy visszaszorítsák a büszkeségével és önhittségével nagyra törő embert.
- Deferencia - (alázat, tisztelet) - Az alázat pontos jelentését csak az értheti meg, aki már megtapasztalta a sokszínű állapotot néhány változatát.
Az alázat állapotában a lény pontosan annak és annyinak látja magát, mint amennyi. Nem gondol - tud - hisz magáról sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit valójában ér!
Az alázat gyakorlatilag egy egyenlőségjel önmagunk és a magunkról kialakult énkép között.
- Devotio - (alázat, alázatos odaadás) - Azt gondolom, - tudat alatt vagy tudatosan - de minden ember értékeli önmagát valamiként. Az önértékelés formáiból bőséges irodalom áll rendelkezésre, mindenki megtalálhatja köztük a számára megfelelő és elfogadható módszert. Van úgy is olykor, hogy váratlanul egy közvetített gondolat nyitja fel előttünk a számunkra sokat jelentő, gondolatébresztő szavak addig előttünk ismeretlen tárházát... Ehhez meg egy napi gondolatébresztő tesz még befogadóbbá: "Amennyivel úgy érzed, hogy többet tudsz a másiknál, pont annyit tanulhatsz is tőle." (Lucien del Mar)
... önértékelés és alázat - sok mindent tartalmazhatnak szavak. Gondolatban eljátszadozva az alázat értelmezésével, arra a következtetésre jutok, csak akkor van értelme minden gondolatnak, ha azt - alázattal - képes vagyok tovább is adni, akár megfogalmazva, akár tetteim indítékaként...
Fontos, hogy a szavak ne vegyék el a gondolatnak a tartalmát! - Ez szinte lehetetlen, ezért nem is szükséges mindent egészen pontosan, olykor körülménysen megfogalmazni! Önértékelés, az akkor hasznos, ha az cselekedeteink, döntéseink mozgatórugója, és az alázat a helyes önértékelés útjának a célja.
Hiszem, a mai bejegyzés előbbre viszi a blog gondolatait...
Gondolatébresztő forrásanyag: http://onmegvalositas.hu/mini/onismeret/3_onertekeles_alazat
Radnóti Miklós - Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör...
