Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándék ára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Antoine de Saint-Exupery
“Mert az ember – ezt egyre jobban hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire megtudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel. (…) Legfőbb ideje, hogy az emberek, minden életkorban, ráeszméljenek a varázsosra és a csodára.”
Márai Sándor
Egy igaz történet margójára
Ilyenkor érzi át az ember,
milyen szép is az élete.
Nem kell a bűnnel szembenézni.
Elég hálásnak lennie.
Az élet néha oly kegyetlen,
ezért kell láss, minden csodát.
Az ember szegényen is boldog,
ha van egy szerető család…
Ha van kivel megosztva élni,
s megbeszélni a gondokat,
a holnapoktól sem kell félni,
s néha egy ötlet, gondolat
elvezethet a változáshoz:
amid van, nem kell féltened!
Álmodj nagyot, na és merészet!
S a valóságban átélheted.
Boldogulni jöttünk e földre,
felfedezni minden csodát.
Az életedben megtalálod,
ha van egy szerető család…
Egy nagy család biztosan vár rád,
- emberek milliárdjai,
nemcsak szülők, testvérek, társak,
lehetnek lényed barátai.
Lelked, hidd el, sosem magányos,
csak tárd ki bátran ablakát,
engedd be azt, amire vársz most,
s vegyen körül egy nagy család…
Aranyosi Ervin
A titok és az elengedés...
Álmoskás kissé az ébredés, még visszahívna az ágy, de indulni kell...
A reggeli impulzusok viszont életszemléletet meghatározóan végigkísérnek napunkon. :)
Egyedül Isten tud alkotni, de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül Isten tud életet teremteni, de te tudod tovább adni,
Egyedül Isten adja az egészséget, de te tudod azt megtartani,
Egyedül Isten ajándékozza a hitet, de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül Isten tud reménységet ültetni, de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül Isten képes szeretetet ébreszteni, de te tudsz mást szeretni.
Egyedül Isten adja a békét, de te a mosolyt,
Egyedül Isten Istentől az erő, de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül Isten az út, de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül Isten a fény, de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül Isten teszi a csodát, de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
Isten egymagába mindenre képes, mégis úgy látja jónak, hogy rád számítson.
