Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném...
Szállj, szállj, szállj fel magasra
Dalom, hódítsd meg most a kék eget
Jöjj, jöjj, kérlek ne menj el
Gyere, hallgasd csak az éneket
Vártam, hogy végre szóljak
S azt, hogy elmondjam mit is gondolok
Hallgasd, hallgasd meg kérlek
Azt, mi számomra a legszentebb dolog
Kérlek higgy, hogy neked higgyek
Kérlek bízz, hogy bízhassak én
Kérlek szólj, hogy hozzád szóljak
Kérlek élj, hogy élhessek én
Szállj, szállj, szállj fel magasra
Dalom, hódítsd meg most a kék eget
Jöjj, jöjj, kérlek ne menj el
Gyere, hallgasd csak az éneket
Kérlek higgy, hogy neked higgyek
Kérlek bízz, hogy bízhassak én
Kérlek szólj, hogy hozzád szóljak
Kérlek élj, hogy élhessek én
Szállj, szállj, szállj fel magasra
Dalom, hódítsd meg most a kék eget
Jöjj, jöjj, kérlek ne menj el
Gyere, hallgasd csak az éneket
pollicitas - ajándék, felajánlás
