Szentmártoni János: A vers előtt A papír, mint a köd: átláthatatlan. Belerajzolom a várost, legyen hol laknom, és rohanó embereket írok minden utcasarokra. Kitalálom az életem, hogy legyen múltam, és némi jövőképem. A jelenről hallgatok - élem amíg élhetem. Néha mintha…

Szerző: condiscipulus  2010.12.08. 12:31 3 komment

süti beállítások módosítása