proicio

A barátság




A barátság, egy értékes ajándék.
Önzetlenül a lelkedet adod.
Nincsen mögötte követelő szándék,
barátod szívét mégis megkapod.
Barátod az, ki mindent tud te rólad!
Mégis szeret! - Ilyennek elfogad!
Tanácsot ad, hogy utad hogyan rójad,
de nem várja el, hogy megtagadd magad.
Ha távol vagy, a szívével vigyáz rád,
nem tudja szemét rajtad tartani.
S nem bánt, ha lépted mégis elhibáznád,
és képes mindent megbocsátani.
 

 Aranyosi Ervin verse

 

"A barátság nem mérhet másban, mint emlékekben, nevetésben, békében és szeretetben." - a szívben őrzött, kitörölhetetlen emlékekben. 

Nem tudhatom okát, mi válthatta ki a számomra váratlan lépést, ez miért és mire volt jó... A kapcsolat élő szalmaszálait széttördelve ellehetetlenült a csendes odafigyelés lehetősége is. Hittem a barátságban, hittem abban, hogy kölcsönös a baráti figyelem szétváló további életutunk iránt. Engem most "tél tábornokkal" csatázva elég váratlanul ért ez a kis oldalvágás, bevallom, túlreagálnom sem kellett volna. - Biztos így van, 

 

 

 

 

Szerző: condiscipulus  2011.01.20. 01:06 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr512599280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása