Jaskó István: Számvetés...
Mi vagy, s mi lennél?
Szívedből a szerelem, mint a madár...
Világ bolondja, játszottál épp eleget.
Álmaidat telefirkáltad vágyaiddal
s hajnalban mégis nevettél.
Kértek, adtál, s te is vettél,
mikor ki volt, úgy szerettél.
Voltál, lettél, megmaradsz.
Nem vagy több se hogyha adsz,
s ha daloltál se boldogabb.
Élsz, halsz, temetsz és szeretsz,
mutatnád csak, mit elvehetsz.
Lásd erre vagy jó.
Most nevess!
(Forrás: Jaskó István: SámánmorgÓ, Corvinus Kiadó KkT., Bp.,2004.)
sucessive - egymás után, lépésről lépésre, fokozatosan
