"És mi az élet, ha nem az álom keresése,

az álomé, hogy valaki azt mondja:

igazából, teljes szívből szeretlek."

  

Egy nap
rájössz majd,
hogy minden
egyetlen egészet alkot.

Amit egész
életedben kívántál,
végül valóra válik.

Visszanézel majd akkor,
és csak nevetsz azon, ami elmúlt,
s megkérded önmagad:
"Hogyan mehettem keresztül mindezen?"

Ne hagyd,
hogy elhagyjon a remény!
Ne hagyd
abba az álmodozást!
És soha
ne engedd, hogy a szeretet
eltűnjön az életedből!

(Jancarl Campi)

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát? És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni... Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag.
A világegyetemnek rám ragyogása.”


(Hamvas Béla)

Szerző: condiscipulus  2010.04.08. 16:58 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr121905006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása