errabundus

 

 

 

Szerző: condiscipulus  2011.02.15. 14:22 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr42662923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

condiscipulus 2011.02.20. 15:11:40

Vass Albert:

Ez itt a magányosság erdeje

Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.

Valaki, akit mégsem ismerek.
S van itt egy álmom: különösen szép
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép
és megfogja két tévelygő kezem
lecsókolja két könnyező szemem...

Valaki majd az életembe lép...

aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép
és különösen, mégis fáj nekem...
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat...

---

Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá. Mindennap keresem az igazságot, amely szerint élhetek. Igyekszem gyakorlatias, talpraesett és tudatos lenni. De szeretném, ha a vágy mindig elkísérne.

A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden, amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!(P. Coelho)

condiscipulus 2011.02.28. 12:04:17

„(…) nem erősködöm,
hogy véleményem csalhatatlanabb, mint a tiéd.”
(Cicero: A szónok, 71.)
süti beállítások módosítása