A szabadság öröme

innata libertas

 Apó, szeretnék valami komolyat kérdezni tőled: Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

  • A hitet és a szabadságot.
  • Miért?
  • Mert a hittel kapcsolódsz az élet forrásához, az igazi alapokhoz, a szabadság pedig kihozza belőled a legjobbat, az igazi kincseket, amikkel Isten téged megajándékozott. A hit is, a szabadság is, ingyenes ajándék, de kérni kell, és gondoskodnod kell, hogy növekedjél mindkettőben, különben elsorvadnak, mint az izmaid, ha nem használod őket.
  • Hinnem Istenben is néha nehéz, de az örömteli szabad élet talán még nehezebb. Mondanál erről többet?
  • Pedig hidd el, Isten náladnál is jobban vágyódik arra, hogy te igazi boldog, szabad életet élj. Ő erre teremtett téged. Mielőtt mélyebben belemennénk a szabadság kérdésébe, hadd tegyek fel három kérdést? Valóban vágyódsz arra, hogy szabad ember legyél? Akkor is, ha az nehézségekkel, meg nem értéssel, talán még kirekesztéssel jár? Hajlandó vagy-e bármit megtenni azért, hogy valóban boldog, szabad ember legyél?
  • Jó nehéz kérdéseket tettél fel. Valóban ennyi nehézséggel jár a szabadság felé vezető út. Én azt hittem, ha szabadnak érzem magam, akkor az nem nehéz. Ha szabad vagyok, akkor függetlennek érzem magam, kötöttségektől mentesnek. miért lenne az igazi szabadság nehéz?
  • Saját erőddel nem csak nehéz, de lehetetlen. Isten erejére támaszkodva azonban lehetséges. Az igaz, hogy keskeny és meredek út vezet az igazi szabadsághoz, amin nem sokan járnak.
  • Én azt hittem, hogy minden ember szabad akar lenni.
  • Ez így van, de sokan vannak, akik saját elgondolásuk szerint akarnak szabadok lenni. Az viszont nem szabadságra, Isten ajándékának megtapasztalásához vezet, hanem szabadosságra, ami valójában gúzsba köt.
  • Hát akkor hogyan tudok eljutni az igazi boldogságra vezető szabadságra?
  • Először is tanulj meg szeretetet kapni és adni. Olyan szeretetet, ami ingyenes, nem vár viszonzásra és nincs összekötve semmilyen elvárással. Az igazi kölcsönös szeretet megtapasztalása az alap. Ha ezt tapasztalod, akkor jutsz el a második lépéshez, e miatt rádöbbensz igazi értékességedre, mert tudod és tapasztalod, hogy az Isten is, az emberek is értékesnek tartanak. Isten szeretetének megtapasztalása adja meg neked az igazi értékesség-tapasztalatot, ami nem képesítéseid, tudásod, ügyességed miatt van, hanem egyszerűen azért, mer te az vagy, ak,i és ami vagy. Ha értékesnek tartod magad, kedveled magad, akkor jutsz el a harmadik lépéshez: képes leszel meghitt kapcsolatokat kiépíteni Istennel és emberekkel. Megtapasztalod, hogy valóban Valakihez, valakikhez tartozol, és örülni tudsz a tartós és meghitt kapcsolatoknak. Amikor túljutottál ezen a három lépcsőn, akkor jutsz el az igazi istenadta szabadsághoz. Érzed és tapasztalod, hogy szabad ember vagy, igazán szabad döntéseket tudsz hozni, sem emberi tekintetek, sem nehéz körülmények nem tudják elvenni szabadságodat, mert megtalálod mindenhez és mindenkihez a megfelelő hozzáállásodat. Beköszönt életedbe az igazi boldogság. 
  • Ezt értem. de hogyan tudsz megfelelő hozzáállást kialakítani olyan helyzetben, amin nem tudsz változtatni? Ott mi van a szabadsággal?
  • Ha olyan körülményekbe kerülsz, amin nem tudsz változtatni, akkor kérd Isten erejét, hogy megtaláld a helyes hozzáállást az adott valóságokhoz. Ha imában kéred az éleslátás kegyelmét, hogy értéket és értelmet tudjál felfedezni a keserves helyzetekben. Ezt én többször megtapasztaltam életemben: éhségben, börtönben, betegségben, kirekesztettségben, kiszolgáltatottságban és más nehézségekben is mindig segített Isten értéket találni.
  • Nagyon sok embert látok, aki magányos. ők hogyan tudják megtapasztalni a szeretetet?
  • Ez egy nehéz kérdés. Hit kell hozzá, olyan hit, amely segít téged meghitt kapcsolatban lenni Istennel, mint barát a baráttal. Ismertem embereket, akik a távolkelten húsz éven keresztül voltak magánzárkában, és szabadulásuk után, teljesen egészségesen és ép elmével tudták folytatni lelkigondozói hivatásukat. Az istenadta szabadságodat soha senki nem tudja elvenni tőled. Ha nem adod oda valakinek, mindig lehetséges lesz szabadon élned, és bármikor, bármilyen helyzetben, bárkivel szemben megőrizned szabadságot, ami képessé tesz értéket találni helyzetedben, vagy, minden erőddel küzdeni az igazságtanság és elnyomás ellen, ahogy Jézus tette. Ebben a küzdelemben találod meg a szabadság örömét.

***

 Amikor az "én" , az ego helyére kerül...

somnium ...képzeletbeli... ego

Szerző: condiscipulus  2010.05.11. 13:27 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr741992329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

praeteritus 2010.05.12. 01:02:57

Gerzsenyi Sándor
AKIT SZERETSZ...

Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;
Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.
Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.
Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.

condiscipulus 2010.05.12. 05:57:32

Ahol összeérnek a sínek

Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.
süti beállítások módosítása