A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://1.bp.blogspot.com/_DOhNwCjLhRU/SaDgvpeURyI/AAAAAAAAG-0/gSE-sYnc9b0/s400/pg_marai_virtual_ajanlo.jpg”. Márai Sándor (1900-1989)

Kassán született, 1900. április 11-én.
Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a Valahol Európában alkotója.

A mindennapjairól, találkozásairól, olvasmányairól, reflexióiról számot adó Márai igazi közege az irodalom volt...

 

memorabilis

"Szereped van, mely csak a tiéd, s ez a szerződésed Istennel.
De alkatrész is vagy a világ nagy szerkezetében, nem sokkal
több, nem is jelentősebb, mint egy csavar vagy huzal, mely e
végtelenül bonyolult gépezetben valamilyen mellékes és
alárendelt folyamat egyik segédeszköze. Ne feledkezz meg soha
szerepedről, mely csak a tiéd és személyes, s ne feledd soha,
hogy nem számítasz sokkal többet az Egészben, mint egy
alkatrész, csavar, vagy huzal."

 “Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserű orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem.
Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit.”

"Mikor hatalmasokkal állasz szemközt, gondolj mindig arra, kitől kapták ezek az emberek hatalmukat? S mit tehetnek ellened? Elvehetik javaidat, szabadságodat vagy életedet? És aztán? Parányi mikroba, fertöző baktérium is elveheti életed, mely törékeny és mulandó, mint a rovarok élete. Nem, a leghatalmasabb úrnak sincs igazi hatalma lelked fölött, s ezért tehetetlen, ha te igazságos vagy, s ő igazságtalan. Csak akkor tehet ellened valamit, ha téged bűnben talál, s ő igazságos. Ezért ne arra gondolj, mit mondasz majd a nagy úrnak, hogyan viselkedel; csak arra gondolj, hogy szabad vagy, amíg igazságos vagy, s a nagy úr tehetetlen igazságod ellen."

“Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?… És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.”

"Meg kell tudnod, hogy az embereket nemcsak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz. Mint a cinkosoknak. Ez a törvény szabta meg, hogy nekem közöm van hozzád. Én tudtam e törvényről. Húsz év előtt is. Mikor megismertelek, rögtön tudtam. Nincs értelme, hogy szerénykedjek most: azt hiszem, Eszter, kettőnk közül mégis én vagyok a keményebb jellem. Persze nem a "jellemesebb" abban az értelemben, ahogy az erkölcsi kézikönyvek hirdetik. De mégis én, a tántorgó, hűtlen, a szökevény, én vagyok az, aki belülről és minden akarattal hűséges tudott maradni ahhoz a másik törvényhez, melynek nincs nyoma a könyvekben és a törvénytáblákon, s mégis ez a törvény az igazi. Kemény törvény ez. Figyelj reám. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük, az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."

"Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész ba­rátság."

"Nincs nehezebb, mint lebontani kialakult helyzeteket az életben. Olyan bonyolult munka ez, mint lebontani egy székesegyházat. Sok mindent sajnál az ember...persze válságos helyzetekben nincs nagyobb bűn önmagunkkal és élettársainkkal szemben, mint az érzelmesség. Sokáig tart, amíg megérted, mi az, amihez jogod van az életben?....Milyen mértékben rendelkezel életeddel, mennyire adtad el magad és sorsod érzéseknek és emlékeknek?"

"Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol. "

"A szerelem csak tőmondattal tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol, vagy reábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet."

"Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.
Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz."

 

Márai Sándor - Monológ

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó "igen"-ben.

Mert megbocsátottam mindenkinek
s szeretném, hogy nekem is
megbocsásson, ki tettenért
a pózon és csaláson
és ne vádoljon többé senki meg.

A múltat én elhordozom magammal
új életemre, mint zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,

s emlékeimmel elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált.

Utóiratként: 'A korlátod, saját magad!" - Egy csendes, délutáni merengés... 

Szerző: condiscipulus  2010.06.13. 04:44 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://montanus.blog.hu/api/trackback/id/tr32077576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

belvárosi47 2010.06.13. 09:58:24

Lk 7.36-8.3
Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő." Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek." A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"
Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
---
Simon farizeus. Világa rendezett, mindennek megvan a maga helye, mindennek megvan a maga "fiókja". Simon számára első helyen van a Törvény betartása, Isten uralmát várja. Hogy Simon várakozása mennyire élő, mutatja, hogy meghívja magához Jézust, akiről az a hír járja, hogy próféta vagy talán több is annál. Jézus korában az együtt étkezés, asztalhoz ülni valakivel, együtt enni vele azt jelentette, hogy közösséget is vállalnak egymással. Meglepve látjuk, hogy bár a farizeusok általában mint Jézus ellenfelei szerepelnek, egy most mégis meghívta Jézust magához. És Jézus neki sem hányja a szemére (mint ahogy Zakeusnak sem), hogy képmutató, stb., nem vállal vele közösséget, hanem elfogadja a meghívást. Tehát Simon világa rendezett világ, és mindenki, aki kilóg ebből a rendből, kiszorul Simon világából, elhatárolja magát tőlük, mind fizikailag, mind lelkileg.

Az asszony: A többi evangéliumban is van egy hasonló történet egy asszonyról, aki Betániában könnyeivel mossa Jézus lábát, de azokban az asszony gesztusa Jézust a szenvedésre keni fel, a fejére önti a drága olajat.

Lukács története másról szól. Az asszony egy bűnös asszony, aki valamiért nagyon hálás Jézusnak. Mi lehet ennek a hálának az előtörténete, honnan bukkan elő, miért ilyen hálás? Ha az evangéliumokban keresgélünk egy valakihez lehet hozzákapcsolni a személyét, János evangéliumában találjuk a házasságtörő asszony történetét. Őt Jézus szava megmentette a megkövezéstől. Talán épp ő az, akit semmiféle társadalmi korlát nem tart vissza, hogy megköszönje Jézusnak a fizikai életét. De Jézus szavai ennél is többre utalnak: "Bűneid bocsánatot nyertek. A hited megmentett, menj békével". Hogy is bocsátotta el őt Jézus a megkövezés jelenetében: "Menj és többet ne vétkezzél!" Az asszony ezek szerint élni tudott a kapott lehetőséggel, nem folytatta régi bűnös életét, Jézus szava újjá szülte őt. De a környezet nem vesz tudomást erről, nekik csak a régi bűnös asszony marad. Sokszor mi magunk sem engedjük a vétkes másikat újra kezdeni, visszatapossuk őt a régi rosszaságába.

A bűnös asszony Simon számára ahhoz a világhoz tartozik, akiktől el kell határolódni. Most Jézusban ez a két világ mégis találkozik: a Törvényt és az előírásokat betartó, köztiszteletnek örvendő vallásos ember és a közmegvetés tárgyát képező, tisztátalan, bűnös asszony, aki normál körülmények között be sem tehetné a lábát Simon farizeus házába. Simonban ott az előítélet. Az ő rendezett világában az asszony a megvetett és bűnös emberek közé tartozik egyszer s mindenkorra, bekerült egy fiókba, és az kulcsra van zárva, nincs lehetőség a változásra.

Az asszony, ha valóban szereti Jézust és még bűnös, nem akarta volna megérinteni őt, mert érintése tisztátalanná tette volna. Az asszony azonban már új életet kezdett, érintése nem szennyezi be Jézust és Jézus, aki belelát az emberbe, tudja ezt. Simon, aki előítéletek és látszatok fogja, nem látja és nem is akarja látni ezt.

Jézus korában egy asszony nem mutatkozhatott fedetlen fővel (1 Kor 11,6.11), kibontott hajjal mások előtt. Felfedni a fejét, levenni a kendőjét a megszégyenítés egyik formája, szinte a mezítelenre vetkőztetést jelenti.

Az asszony önkéntes gesztusa, amikor maga teszi ezt meg és Jézus lábát a hajával törli meg, a teljes megalázkodás jele. Ő már túl van ezeken a konvencionális korlátokon: bűnös és megvetett előélete már rég megszabadította az önérzettől, a halálveszély megtapasztalása felnyitotta szemét és megmutatta az egyetlen fontosat számára.

Keleten, a nagy forróságban, ahol saruban vagy anélkül rótták a poros utakat az emberek, a vendégbarátsághoz hozzátartozott a vendég felfrissülésére szolgáló víz, kéz és arc leöblítése, a lábmosás, melyet idegen rabszolgák végeztek (zsidó férfinak nem kellett ilyen megalázó munkát végeznie, még ha szolga volt is).

Az üdvözlő csók csak közeli barátok vagy rokonok közt volt szokás.

A vendégbarátsághoz hozzátartozott az étellel-itallal ellátás, a védelem és a vendég elkísérése.

Az olajjal megkenés nem tartozott szorosan véve a vendégbarátsághoz, ezért ezzel kicsit bővebben foglalkozunk. Az olaj az örvendezés, az ünnep jele a Bibliában. Ebben a jelenetben az olajjal megkenés a pazarló, szertelen szeretet megnyilatkozása, amely az asszonyból felbuzog, amely válasz arra a nagy szeretetre, amelyet megismert, szintén az örvendezés, az ünnep jele.

---

A mai evangélium jellemrajzainak alakjait sokféle változatban fellelhetjük mindennapjainkban is...

Margit60 2010.06.13. 11:40:13

喜多郎グラミー賞受賞作品 Kitaro Thinking of you

www.youtube.com/watch?v=YcVYK84v87E&feature=related
süti beállítások módosítása