Utánnad kószálok,
amikor egy nőt követek egész este és a
koszos lépcsőházakban is,
miattad ácsorgok csak, arra várva,
hogy te nyitsz ajtót,
te seholsem-található!
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és reménytelenül várnak reád.
Ó, nem félek a nőktől,
ismerem őket és
szájoncsókolom, aki megadatik,
de aztán újra csak
egész este követek valakit,
aki a sarkon visszapillant,
és újra látom nem te vagy,
ma is másik utcán ring a szoknyád.
És éjjel meggyújtva villanyom, sokáig
nézem az elvó lányt, aki feljött az este,
hisz keres valakit, akárcsak én,
mikor egy nőt követek, mert ismerős,
ahogy a hajába túr a szél,
és feketén
szétterít vállain
az álmaim...
(Ladányi Mihály verse, szerintem zseniális)
Pacta sunt servanda.
Most pedig nézd, mosolyogjunk, milyen is ez az élet!
Milyen? Minden helyére talál, a pörgés is előbb-utóbb leáll... :)
/Modern allegórikus történet 45 másodpercben./
