Képes Géza: Önéletrajz

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,
utamban én mindent felégetek,
nemcsak odakinn: lomot, szemetet,
de azt is, mit a sors belém dobott.

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!
S új borzongások gyökere, a bűn.
Hát akkor mi marad meg, ami még
érdemes, hogy túl bánaton, derűn

rá felfigyelj? Marad a láng maga.
Körül égés és pusztulás szaga,
de nem csihad le, égig csap a vágy.

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi
s ideje már hideg hamuvá lenni:
lobog – táplálja még saját magát.

Radnóti Miklós:

Koranyár

1.

Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyü por száll.

Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.

2.

Szavak érintik arcomat: kökörcsin, -
suttogom, - s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!

S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
törökszegfű jön, apró villanás!

3.

Fölállok és a rét föláll velem.
A szél elült. Egy kankalin kacsint.
Elindulok s a másik oldalon
a hullószirmu törpe körtefák
hirdetik, hogy úgysincs irgalom.

4.

De jön helyükre más. Megyek
és jön helyemre más. Csak ennyi hát?
akárha vékony lába tűnő csillagát
a hóban ittfeledné egy madár... -

Micsoda téli kép e nyárra készülésben!
és szinte pattog ujra már a nyár.

Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
egy kismadár megrémült tolla száll.

"Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele..." :)

Sodródsz és perzselődsz míg teljesen el nem égsz...

Ne légy futótűz, inkább gőzkazán... akkor nem tűnik tova a benned felgyűlt sok érték és energia.