Megjártam a hadak útját,
nem tartottam magam száját.
Lovamat én, ingem-gatyám
egy-két asszony szívest mosná.
Tarde venientibus ossa.

Czegő Zoltán:

Tarde venientibus ossa

            Későn jövőknek csak a csont

                                       Bella gerant alii, tu,
                                       felix Austria, nube.

                                       Hadakozzanak mások, te,
                                       boldog Ausztria, házasodj.

 
Megjártam a hadak útját,
nem tartottam magam száját.
Lovamat én, ingem-gatyám
egy-két asszony szívest mosná.
Tarde venientibus ossa.

A földemet letarolták.
Az én éltem már egy holtág.
Elcsámborgok hazafelé.
De hát kihez? Ki a hozzá?
Tarde venientibus ossa.

Fújtam furulyát meg kürtöt.
Ti, kik most is nyugton ültök,
akkoriban sunyítgatva –
hangot se tettetek ott rá.
Tarde venientibus ossa.

Jobban fújtam, mint a dádé.
Több volt kardom, mint a másé.
Most perzseltek, sertést vágtok.
Az új gazda italt oszt rá.
Tarde venientibus ossa.

Enyém volt a kukorica!
Ott hízott a mangalica.
S most ti rágjátok le csontig.
„Húzd rá, cigány! Húzd rá! Most rá!”
Tarde venientibus ossa.

Soha olyan trottyos táncot!
Lyukas gatyátok kilátszott,
amikor lélekszakadva
had parancsát futár hozta –
Tarde venientibus ossa.

Kenyeretek nem kívánom.
Elhálok a góréágyon.
De hogy a jó tisztességhez
semmit nem tevétek hozzá…!
Tarde venientibus ossa.