praesenilis :)

Szigeti Lajos:

Budavári séta

Havas, kormos évszak után
az enyhülés mindent restaurál,
fagy gallyazta lombok rései
mutogatják a város nevezetességeit
s mellvédről, védőbástya szikláról
visszaverődik a napsugár-nyílzápor,
ronthat ostromágyú, gurulat lövedék,
a múlt önmagában vereség.

Föltárul a kincses reneszánsz temető,
koronázó templom alatt, a Vérmezőn
karóba húzott, lenyakazott árnyékok
— dicsőség, nagyság rég volt —
szélrohammal a Gellért-hegy felől
a tornyos Tabán a Dunán jönne föl,
nézd viharjelző rezgőnyárfák
villámhárító levél-fonákját,
madarak légikikötőit,
virágkelyhek illat-füstölőit,
egy ördögtrilla-szitakötő — bohóc kelep —
vadrózsának csapja a szelet,
táncol a csörgősipkás csipkebokor,
nád bugás címere bomol
s akár egy kódexmásoló remeklése,
iniciálé a jegyzetfüzetbe préselt
számmisztikus margaréta,
feloldott zárójel a város karéja.

Bölcsőtől a bölcsességig
hosszú az út, mint ama égi.
Harang-mellét döngeti a szív —
délidőt dobban — mióta is? —
üzen a múlt a feledékeny mának:
csak a szakadék széléig hátrálhatsz,
nemzetben gondolkodva, megmaradunk,
tudjunk álmodni, szólni — magyarul...

Öreg elme nem vén elme... A 80 éves Arthur Rubinsteintől megkérdezték, mi a titka, hogy még mindig olyan magas színvonalú zongorakoncerteket ad, mint korábban. A mester elmagyarázta: csökkentette a repertoárját (vagyis kevesebb darabot játszott), több időt tölt gyakorlással, és picit csal az előadások során (például a gyorsabb részek előtt lassított a játékán, hogy ezután a gyorsabb játék benyomását keltse).

Ha a művész otthon lett volna pszichológiában, a kövektezőképpen fogalmazta volna meg ugyanezt: „szelektáltam (kevesebb darab), optimalizáltam (több gyakorlás) és kompenzáltam (trükkök az előadásmódban)”.

Ezzel a három tényezővel megőrizhető a hatékonyság és a sikeresség idősebb korban is – bizonyítják kísérletek tucatjai. Igaz, csak az újabb kísérletek, hiszen régebben az öregedés agyi modelljét a károsodott vagy sérült agy segítségével alkották meg. Nem csoda, hogy a kutatási eredmények azt hozták: idős korban csökken az agy működése. Ehhez képest az igazság az, hogy az idős személyek agyi aktivitására inkább a túlműködés, mint az alulműködés jellemző. Mivel a viselkedés szintjén ezekben az esetekben a teljesítmény javulása mutatkozott, feltehető, hogy a fokozott agyi működés hátterében kompenzációs mechanizmusok állnak. Természetesen ebből az is következik, hogy ennek meg kell fizetni az árát – az idősek az átlagfeladatok esetén is „kognitív tartalékaikhoz” nyúlnak, amely a fokozott működés hatására hamarabb ki is merülhet.

A hosszú távú kompenzáció végül az agy „kifáradásához” vezet. Az elme frissen tartására azonban léteznek módszerek. A kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a kognitív tréning (vagy egyszerűen az aktív szellemi élet), a kardio-vaszkuláris (aerob) tréning és a testsúly kontrollálása segíti a teljesítmény romlásának megakadályozását és a fiatalkori teljesítmény hosszú távú fenntartását. Az öregedésnek ráadásul agyi szinten van egy szó szerint pozitív velejárója: az idős emberek pozitívabb érzelmekkel reagálnak a történésekre, és érzékenyebbek a pozitív érzelmek észlelésére (egy vizsgálatban például a negatív tartalmú jelenetekre kisebb izgalmiszint-növekedéssel reagáltak, mint a fiatalok). 

Ragó Anett (Manager Magazin)