Az a fránya egoizmus... :)
Egy hatalmas folt az emberiség paplanján, amely képes elnyelni a valódi értékeket és összetörni egy szempillantás alatt a lelkünket? Lehet. Kézzel nem érinthető, jelzőként negatívan értendő fogalom? – Egoista. – Mondják sokan sokaknak, pedig mindenki az, kivétel nélkül. Emberi ösztön, lételem, tulajdonság. Szükség van rá, ám akadályoz. Folyamat vagy puszta önzés? A bennünk dúló háborúk önmagunkkal és a külvilággal szemben befolyásolnak minket. Nem egyszer gondoltam, arra hogy megbolondultam. Egyszer felhőtlen vidámság jár át kívül, belül, aztán hirtelen elromlik minden, és arra eszmélek, hogy „verem a földhöz” magam? Milyen „szemétség”, hogy tegnap még minden rendben volt, ma meg már mindenben csak a rosszat látom. Badarság. Ugyanaz a színpad, ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanabban a korban és mégis belülről hat rám valami, ami miatt negatívan látom azt, ami tegnap még csodálatos volt… Hajlamosak vagyunk beleképzelni dolgokat dolgokba. Ezzel remekül el tudjuk rontani saját kedvünket és a környezetünkét is. Átadjuk a negatív energiánkat dühvel, hisztivel, önsajnálattal a másiknak, aminek következményeként a másik is idegbeteg lesz és visszapasszolja nekünk… Akár egy labdát folyamatosan dobáljuk egymásnak a feszültséget. Ráadásul ehhez még szavak sem kellenek. Elég, ha egymás közelében intézzük a dolgainkat és az arcunk hirdetőtáblaként funkcionál, amire az van kiírva: „ rühellek mindent”. Jó játék, de nagyon fárasztó és véget nem érő úgy hogy inkább próbáljunk meg uralkodni magunkon és az érzéseinken.
Nem vagyunk ám könnyű helyzetben. Egoizmusunk teljes kibontakozásához a világ elegendő lökést, ötletet ad (nehogy már a végén elkezdjünk gondolkodni). Birkatársadalom. Megmondják mit tegyél és te azt teszed, mert az biztos úgy jó. Bizonygatják, hogy mennyire jó lesz neked, aztán ha baj van, mentik a bőrüket.
Minden arra megy ki, hogy megtanítsák neked Te vagy a legfontosabb, Te egyedi vagy, már csak egy kis ez kell hozzá, meg egy csomag az. Te meg szaladsz, rohansz, nehogy kifuss az időből, hogy megvehesd a legújabb limitált kiadású terméket, hisz már csak egy hajszál választ el attól, hogy általa tökéletes ember legyél. A dolog keserédes szimfóniája, hogy nem leszünk különbek másoknál. Így legalábbis nem.
Felesleges hagynunk, hogy a világ ránk erőszakolja azt amik nem vagyunk. Nem véletlen, hogy őseink mindig azt mondogatták „mindig hallgass a szívedre”. Tényleg ezt kéne tennünk nem pedig saját eltorzult nárcizmusunkban gyönyörködni nap mint nap, vagy azon tűnődni hogy mi az, ami még nincs meg a boldogságunkhoz. Az életünket mi irányítjuk, nem holmi mosóporok, ruhamárkák és a többiek. Miénk a testünk, lelkünk és az egonk. Egészséges egoizmusra szükségünk van, de tudnunk kell különbséget tenni bizonyos dolgok között. Lehet, hogy éppen abban a pillanatban nem magunkra kéne gondolni, csak néha bele kéne éreznünk magunkat mások helyzetébe, lehet az a szeretőnk, a gyermekünk, a családunk, mindegy. Lényeg, hogy törjünk ki abból a tudatalattinkból kiinduló tudatból, miszerint: mindegy mi történik csak nekem jó legyen… Ha nem mindig magunkkal foglalkozunk a világot is szebbnek fogjuk látni, nem lesz szükségünk többre, mint amink van. Persze céljaink lehetnek, de alapvetően az a lényeg, hogy megtaláljuk a boldogságot. Amikor végre elfogadjuk azt a színteret, amit az élet rendelkezésünkre bocsátott és megtanulunk játszani benne, megtaláljuk a harmóniát, ami mindig is ott lakozott bennünk, csak éppen a jin-jang egyik felének túlsúlya által kiváltott egyensúlyzavarok közepette…
http://cotcot.hu/cikk/2009/07/13/az-a-franya-egoizmus
Néhány tipikus ego jellemző:
- nem érdekli más véleménye, megy a saját feje után
- meg van róla győződve, hogy tökéletes minden cselekedete
- hisz abban, hogy ő tökéletes, vagy minimális választja el tőle
- a boldogsága érdekében átlép társai érzésein
- mindig benne van a „Na majd én megmutatom!” érzés
- akaratlanul is lenézi társait, a körülötte lévő embereket
- ha érdeke kívánja, félrevezeti a másikat
A jelzőket még lehetne sorolni egész hosszan, de nem érdemes. Az önzőségből kilépni sosem késő. Akaraterő kell hozzá, de önmagában ez sem elég. Észre kell venni, hogy van ennél boldogabb élet is, és nem csak „én” létezek a földön, segíteni éppolyan jó, mint segítséget kapni, ha szükségünk van rá...
(Forrás: donna.hu)
Különféle színes mázak - csillámporos álcahálók mőgé ez elrejthető, de valójában mégis csak perben állok önmagammal mindaddig, amíg önmagam boldogságát keresve nem mások boldogságát szolgálom...
Minden tisztelet Annak, aki felülemelkedett egoja bővkörén. Aki erre ráébredt, Aki erre képes az életében...
