A mai ember panaszkodik a sorsára, és emiatt kedvetlen, rossz a lelkiismerete. Ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy a sorsa tőle függetlenül bekövetkező dolgok következménye.
A világ olyan, amilyennek mi teremtjük meg egyénenként és folyamatában. Gondolkozzunk el azon, hogy van-e felelősségünk abban, hogy milyen lét vesz körül minket!
Multi fanam, conscientiam pauci verentur.
A direkt vagy más néven intakt (érintetlen, ép) morál az isteni kiáradás része, és az emberektől függetlenül létezik. Ez a morál az abszolút jó, az abszolút tökéletes. Talán minta lehetne a mai ember számára, hogy visszaszerezze az elveszített értékeket, mint a tudás, a bölcsesség, a hit, az állhatatosság és céltudatosság, a szeretet, s még hosszasan sorolhatnám.
Az ember hajlamos behódolni a világnak, és ilyenkor eltűnik belőle a lelkiismeret hangja, és még önigazolásokat is állít fel magának: pl.: boldogan élek!
A valódi direkt morál az az alapállás, amelyet szabadságnak hívunk. A szabad ember óvja, védi a körülötte lévő világot, beszéde és gondolkodása sziklaszilárd, mert élete az Istenbe vetett hiten alapul.
Az embernek szüksége van az „életre”. Amikor élni akarunk, akkor önmagunkba kell nézni, és az ott látottakat napról napra realizálni és megélni. A bennünk lévő dolgok valódi képe mindig a tudattalanban van, és aligha tudunk róla valamit. Legtöbbször csak félelmet érzünk és élünk meg, és nincs róla valódi tudomásunk, mi zajlik bennünk.
Szükséges tehát az elkötelezettség ahhoz, hogy az ember önmagát tisztán, valódi alapon megismerje. Ez a feladat egyébként az ember összes erejét igénybe veszi, ami aztán teljesen kimeríti őt.
Ahhoz, hogy az ember valóban önmaga tudjon lenni, kívülről kell rátekintenie magára. Amikor ez megtörténik, megszűnik a játszmák kavalkádja, a vetítések sorozata. Ez az a pont, ahol – e pillanatban – a rideg és ijesztő kétségbeesés születik. Ez a pont, amikor már nem marad semmi!
És ekkor szól a lelkiismeret legmélyéről valaki, talán saját szellemi önvalónk halk, szelíd hangon: Ne félj, nem vagy egyedül! Hit kell, töretlen hit!
Ekkor a lélek elindul egy teljesen ismeretlen úton, amelyet a valódi önismeretnek, a valódi morálnak hívunk.
